Műholdképek

Miközben Európa északkeleti részét egy hatalmas, dermesztően hideg levegőt hozó, felhőoszlató magas nyomású képződmény, egy úgynevezett anticiklon uralja, délebbre, a Fekete-tenger felett ennek "ellentéte", egy kisebb ciklon alakult ki, és rajzolt nagyon érdekes felhőörvényt a Törökországtól a Krím-félszigetig húzódó régióra.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. január 31. Kiterjedés: 875 x 875 kilométer. Nagyított, feliratozott változatért klikk a képre!

A felhőörvény láthatóan az óramutató járásával ellentétes irányba forog, ami az északi féltekén a ciklonok jellemzője. Nyugati oldalán, a Duna-delta térségében a kelet-európai extrém hideg levegő áramlik dél felé. A felhőörvény alól helyenként kibukkannak a szárazföldek: délen Törökország, az Anatóliai-magasföld hómezői, középen a Krím-félsziget déli csücske, északkeleten a befagyott Azovi-tenger, északnyugaton pedig a román tengerpart és a Duna-delta, és Odessza környéke.

Az év eddigi legszebb műholdfelvétele készült hétfő délben térségünkről: a Dél-Dunántúl egyes részeit fedő ködtől és alacsony felhőzettől eltekintve a teljes Kárpát-medence felhőtlen és szikrázó napsütésben fürdik. A Balatontól Erdélyig, a Tátrától az Al-Dunáig mindent megmutat mai műholdképünk:

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. január 30. Kiterjedése: 800 x 625 kilométer. Teljes felbontású, feliratozott változatért klikk a képre!

A felvételen látszik, hogy a Felvidék nagy részén és Erdélyben hó borítja a tájat, az Alföld közepén, a Közép-Tisza vidékén is van egy, mintegy 100 kilométeres havas sáv. A Kárpátok hómezői folytonosan kapcsolódnak az északkeletre Kelet-Európát fedő folyamatos hómezőhöz, ahová már megérkezett a súlyos mínuszokat hozó, szibériai eredetű hideg légömeg. A nagyfelbontású képen érdemes egy pillantást vetni a Balatonra: a tó nyugati részén, a Badacsonyt körülölelve pár tíz méter vastagságú ködréteg fedi a tó egy részét.

Szombaton keletről megkezdődött a szibériai eredetű hideg légtömegek beszivárgása a Kárpát-medencébe. Az Erdélyi-medence északi részét és az Alföld legnagyobb területeit köd és felhőzet borította, de eközben a Dunántúlon még északnyugati áramlást mutattak a felhőformák. A Kárpátok gerincei csillogó havas koszorúként veszik körbe térségünket.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, 2012. január 28., Kern Anikó. Kiterjedés: 800 x 625 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Miközben a Tátra vagy a Déli-Kárpátok térségének havas panorámájában gyönyörködünk, a Dunántúlon épp a gyér felhőzet kínál látnivalót:

Teljes felbontású nagyítás az előző képről (135 x 135 kilométer)

Az északnyugat felől érkező légáramlat a Balatontól északra, a kép tetejénél levő Vértes hegység gerincénél felemelkedik, és hullámokat vetve halad tovább délkelet felé. A feláramlás a hegyvidék délkeleti oldalán felhőket kelt, és ezekben, továbbá a Balatontól délkeletre (jobbra lent) még a hullámzás során a "hullámhegyeket" kitöltő párhuzamos felhőformákat is észrevehetjük.

Míg hazánk időjárása fagyosan téliesre fordul, Törökország déli partjait csak megközelíti a tél; a riviéra színei azonban élénkek maradnak. Felvételünk a kedvelt turista-célpont, Antalya térségét mutatja be.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. január 27. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A kép északkeleti (jobb felső) részén az anatóliai magasföldet borító hótakaró szélét láthatjuk. Antalya városa az öböl csúcsánál terül el, és világosabb barna színével üt el környezetétől. A legérdekesebb látvány a folyók és patakok által a tengerbe jutattott hordalék, amely a vízfolyások torkolatánál sárga színű. A hordalékon mikroszkopikus egysejtűek - összefoglaló nevén: a fitoplankton - szaporodnak el, és festik meg türkiz és zöldes színekre a hullámokat, kiemelve a tenger áramlási viszonyait. A délkeleti (bal alsó) sarokban pedig a fályofelhőkből rajzolódik ki egy érdekes, kb. 20 kilométeres örvény.

Miközben csütörtökön a keleti országrészben borús idő és sok helyütt havazás volt, az ország középső részén éles választóvonal mutatkozott az időjárásban. Ettől nyugatra, leginkább a Dunántúlon döntően napos, derűs idő volt a jellemző déltájban.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. január 26. Kiterjedés: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontású, feliratozott változatért klikk a képre!

A felvétel egyik érdekessége három dunántúli tavunk eltérő színe. A Balaton türkizkék színű, és a nagyfelbontású változaton a hordalék által megfestett belső áramlatok is felsejlenek. Északnyugaton a sokkal sekélyebb Fertő tó színe a felkavart iszap miatt jellegzetes szürke, míg a Székesfehérvártól Budapest irányában található kis Velencei-tó a felvételen sötétkéknek látszik, azonban fentről, de közelebbről nézve feltehetően még ennél is sötétebb - lévén hogy a légkör nemcsak alulról, de fentről, a műhold távlatából nézve is kék, ezzel kékíti a sötét felszíneket.

A Dunántúl nyugati részén a napsütést érdekes sorokba, úgynevezett felhőutakba szerveződött kis gomolyok (bárányfelhők) zavarták meg. Érdekes, hogy a gomolysorozatok a Balaton felett, a hidegebb vízfelszín feletti leszálló, felhőoszlató légmozgás miatt megszakadnak.

Megérdemel egy pillantást a kép északkeleti (jobb felső) sarkában a Börzsöny. A hegyvidék magasabb részeit hó borítja, szépen kiemelve az egykori rétegvulkán alakját.

A sok-sok téli felvétel közepette ne csak a szomorú apropóból mutatott afrikai felvétel jelentsen kivételt, hadd mutassak most egy archív felvételt 2009 szeptemberéből, a lengyel tóvidékről, Mazuriából.

Forrás: Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2009. szeptember 13. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A mazuri tóvidék tavainak medencéjét az jégkorszak idején délen ilyen messzire kiterjedt belföldi jégtakaró vájta ki. A jég elolvadása, visszahúzódása után a megmaradt mélyedéseket a víz töltötte ki.

A terület a történeti Kelet-Poroszország része, amelynek déli részét Lengyelország, míg az északit a Szovjetunió szerezte meg a németektől a második világháborút követően, az utóbbi területrész ma Oroszország része. A lengyel és az orosz területet elválasztó, szinte teljesen egyenes, majdnem keleti-nyugati irányba húzódó mesterséges határvonal jól látható a felvétel felső harmadánál: a lengyel oldalon inkább a termőföldek, míg az orosz részen az erdők dominálnak.

A szombati naphoz képest jelentősen megváltozott a hóhelyzet az ország keleti részén. Miközben hazánk nagy részén vasárnap délben is verőfényes idő volt, a szombatról vasárnapra virradó havazás nyomait jól láthatjuk a Tiszántúl nagy részén.

Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, 2012. január 22. Kiterjedés: 500 x 500 kilométer. Teljes, feliratozott változatért klikk a képre!

Miközben mind a hó, mind a rétegrelhőzet fehér színnel látható a valós színes képen, a szokásos módon kiszínezett hamis színes kompozit felfedi a különbségeket: látható, hogy a Tiszántúl mellett a Bakonyban, Borsodban, és néhány Budapest környéki hegyen és dombon is hó borítja a tájat.

A fenti kép hamis színes változata.

Szombat délelőtt különösen szép verőfényes, túlnyomón derült idő jellemezte hazánk időjárását. A friss műholdképen jó látszik, hogy zárt hótakaró csak északkeleti tájainkon, Miskolctól északra, illetve a beregi és a szatmári síkon jellemző. Emellett a magasabb hegyek gerinceit lepi a fehér réteg, kisebb, de összefüggő hótakarót találunk még a dunántúli Bakonyban. A hegyeken átbukó légáramlatban több helyen jellegzetes, párhuzamos csíkokból álló hullámfelhők alakultak ki, itt a szélirány merőleges a felhőcsíkokra.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, 2012. január 21. Kiterjedés: 500 x 500 kilométer. Feiratozott teljes felbontásért klikk a képre!

A korábbi posztokban megszokott módon most is elkülönítjük a felhőzetet a hótakarótól:

A fenti felvétel hamis színes változata: a havas területek pirosas színben látszanak.

Most ismét a felvétel szépsége alapján választottuk helyszínt, ezúttal Írországot. A Smaragd-sziget (e nevét a felhők közt, a képek is feltűnő, télen is dús zöld színű rétekről kapta) környékén egy áthaladt hidegfront után jellemző felhőzetet látunk. A néhány tíz kilométer kiterjedésű, egymáshoz lazán kapcsolódó felhőtömbök között sejlik fel a legtöbb helyen zöld, néhány pontján barna színben megjelenő sziget.

Írország; Forrás: Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. január 19. Kiterjedés: 500 x 500 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A felvétel északi és déli részéről mutatunk alább egy-egy nagyítást, a különböző típusú felhők, az árnyékuk, és az alattuk levő tenger és szárazföld fény- és árnyjátékát.

Az Írország északnyugati csücske, Donegal vidéke, és a tenger felett a felhőtömbök magja ugyanolyan gomoly, amilyeneket hazánkban tavasztól őszig szinte bármikor láthatunk, méretük azért valamivel nagyobb megszokott "bárányfelhőinkénél".

A talán legszebb színösszeállítást a sziget déli partjainál láhatjuk, ahol egy délen húzódó front felhőzetének széle és északabbra (a képen feljebb) annak sötét árnyéka adja legjellegzetesebb látványt. A zöld színű part mentén a tengert a behordott hordalékon fejlődő mérsékelt sűrűségű fitoplankton-mező festi zöldes színűre.

A szinte teljesen borult térségünk kevés derült területe közül mostani képünket nem a tudományos magyarázatok igénye, hanem csakis a szépsége miatt választottuk ki. Törökország északi, fekete-tengeri partvidékén a hó gyönyörűen rajzolja ki a domborzat vonalát, így az maga is helyenként a hókristályok alakjára emlékeztet.

(Aqua/MODIS 2012. január 18, forrás: ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó; kiterjedése: 137 x 137 kilométer)

A felvétel helyszíne a kevéssé ismert nevű Persembe-félsziget és környéke, Samsun városától valamivel keletre. Az északon látható Fekete-tenger vize itt nem fagy be: a tengervíz melegítő hatása miatt - bár a délre húzódó Anatóliai-magasföld teljesen havas - a hótakaró csak megközelíti, de nem éri el a partot. Így a parti hómentes sáv és a dombok gerincén már itt is megjelenő hó határa az, ami helyenként a hópelyhek alakjára emlékeztet.

Amint arról az [origo] is beszámolt, egy magyar turistacsoportot ért támadás szerdán Etiópia északi részén, amelyben két honfitársunk is életét vesztette. Bár a támadás pontos helyéről nincs információnk, a területet friss műholdképen be tudjuk mutatni.

Forrás: NASA; Terra/MODIS 2012. január 18, kiterjedés: 500 x 500 kilométer. Nagyított, feliratozott változatért klikk a képre.

A csoport valószínű úticélja az Etiópia északi részén, a pár éve az országtól elszakadt északi tengerparti sáv, Eritrea határához közeli Erta Ale vulkán lehetett (a képre klikkelve megkapható feliratozott változaton bejelölve). A sötét színű környék az űrből is mutatja, hogy a vulkán anyaga a majdnem fekete bazalt, amely kiterjedt platókat, pajzsvulkánokat hoz létre. Az Erta Ale vulkánt ugyanaz a hasadékrendszer hozta létre, amely a kép északi részén látható Vörös-tenger apró szigeteit is (egy frissen keletkezett szigetről korábbi bejegyzésünkben olvashat).

A blog ezzel a felvétellel tiszteleg a támadásban elhunyt kollégák emléke előtt.

Hazánkra nagyon jellemző téli időjárási helyzet a medence alján megülő köd. Nem a Kárpát-medence az egyetlen azonban, ahol ez télen gyakran előfordul: közelünkben Észak-Olaszország, a Pó-síkság időjárását is sokszor ez jellemzi. A különbség az, hogy a Pó folyó alföldje kelet, tehát az Adriai-tenger felé nyitott, azonban az Alpok és az Appenninek között így is meg tud ülni a köd - annál is inkább, mert ez Olaszország legiparosodottabb vidéke, ahol a gyárak és a gépkocsik sok port bocsátanak ki, amelyek részecskéin ki tud csapódni a pára, és már kész is a köd.

Észak-Olaszország a Terra műhold MODIS-rendszerének felvételén 2012. január 15-én, vasárnap délben. Forrás: ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó. A kép kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Nagyobb, feliratozott változatért klikk a képre!

A síkságot kitöltő, több száz kilométer kiterjedésű ködmező pár száz méter vastag, és különösen a medence déli oldalára torlódik: itt a hegyoldalakon éles határ húzódik a ködös és derült vidékek közt, miközben az Alpok felé lassabban, egyenletesebben emelkedő térszínen ez a határ elmosódottabb, és a derült oldalon is párás a levegő. A köd lassan "folyik" lefelé, a tenger irányába, ahol a melegebb vízfelszín felett 20-30 kilométeres út után el is tűnik.

A vasárnap készült felvétel déli szélén látható, félig felhővel fedetten Giglio szigete (a képre kattintve felugró feliratozott változaton be is jelöltem), ahol másfél nappal korábban a hajószerencsétlenség bekövetkezett.

Az előző bejegyzésben a szombati dunántúli hófirkákat mutattuk be, mai képünk szinte az egész országra kiterjed, és mint láthatjuk, ezúttal az Alföldön találunk több havas csíkot, az átrobogó, hózáport hozó felhők nyomait.

Magyarország a Terra műhold MODIS-rendszerének felvételén, 2012. január 16-án déltájban. Forrás: Kern Anikó, ELTE műholdvevő állomás. Nagyobb, feliratozott változatért klikk a képre! (Kiterjedés: 500 x 500 kilométer)

A fehér, havas csíkokat (a feliratozott nagy képeken világoskék szaggatott vonalak jelzik a nyomvonalukat) főként a keleti országrészben rajzolták a csupasz föld barna színével jellemzett tájra a felhők, jellemzően északról déli irányba. A legszélesebb sáv Debrecentől nyugatra húzódott hétfőn délben, a következő pedig a város keleti határánál kezdődött.

A felvétel északi részén a felvidéki hegyeket, délkeleten (balra lent), a Dáli-Kárpátok, a Retyezát hegyvidékének havas gerinceit láthatjuk.

A hidegfront érkezésével hazánk felett kisebb-nagyobb hó- és darazáporokat hozó felhők száguldottak át. Az áthaladásuk között kisütő nap általában gyorsan felszárította az amúgy is vékony hóréteget. Végül ma délelőtt száguldott át a Kisalföld felett az első olyan hófelhő, amelynek fehér nyomát a műhold is rögzíteni tudta.

(Kiterjedés: 275 x 275 kilométer, nagyobb felbontásért klikk a képre! Forrás: ELTE / NASA, 2012. január 14.)

A képen a Balatontól északnyugatra (balra fölfelé) húzódik az a kb. 20 kilométer széles fehér sáv, amelyet tóhoz épp elérő, a csík túlsó vége felől érkező felhő "firkált" a tájra. A szeles hidegfrontok után nagyon jellegzetesek ezek az egyenes, fehér csíkokból álló "hófirkák", amelyek azt jelzik, hogy miközben a felhőből hullott a hó, a szél iránya nem változott, a felhő egyenesen haladt. (A nyári záporok is elég hasonlóan mozognak, csak az útjukat nem jelzi a hó fehér nyoma.) A kép felső szélének a közepétől is indul néhány hasonló, de keskenyebb hósáv.

(Az előző felvétel hamis színes változata. Forrás: ELTE / NASA)

A felvételt a korábbi posztokból megismert módon hamis színekben megjelenítve a havas területek vöröses színnel követhetők: így különböztethetjük meg a száguldó hófelhők "hófirkáit", és északkeleten a felvidéki Szitnya- és Jávoros-hegységek havas lejtőit a felhőzettől.

Linkajánló: hazánk és régiónk aktuális MODIS felvételeit állandóan követhetjük az Időkép oldalán.

UPDATE: a péntek déli budapesti dara- és hózáport hozó förgeteg műholdképe a cikk alján!

Miközben ma, pénteken erőteljes hidegfront éri el hazánkat, csütörtökön még sokfelé derült, tavaszias időnk volt. A Dunántúl nagy része felhőtlen volt, így szép műholdképen mutathatjuk be azt az országrészt.

(Forrás: ELTE / NASA, teljes felbontáshoz klikk a képre)

A türkizkék Balaton, és a sekélyebb, így iszaposabb, ezért szürke Fertő-tó szolgálnak tájékozódási pontokként. A tájat a csupasz talaj barna színe és az erdők sötétbarna foltjai uralják. A helyenként a talajd elfedő felhőtömbök magasságát az északi oldalukon látható árnyékuk távolságából becsülhetjük meg: a Vas és a Bakony feletti fátyolfelhők sokkal magasabban vannak, mint a Balaton keleti részét fedő rétegfelhőzet.

Az északkeleti országrész hamis színes képe (Forrás: ELTE / NASA). Teljes felbontású, feliratozott változatért klikk a képre!

Havat csak az északkeleti országrészben találunk. A tegnapi kép kapcsán már bemutatott hamis színes kompoziton piros szín mutatja a havas tájakat. A Bükköt részben felhő borítja, a havat jelző szín ezen is átsejlik, míg a Mátrát teljesen elfedi a fátyolfelhőzet. Az Északi-Középhegységben a Zempléni-hegység mellett a két, hasonló nevű tájon, a Mátrától nyugatra levő Cserhátban és a Miskolctól északra található Csereháton találunk hóborítást; utóbbi már csatlakozik a Felvidék hómezőihez. Budapesttől keletre, a Gödöllői-dombság délnyugati sávján volt csütörtökön egy kisebb havas sáv.

Az érkező hidegfront áthaladása után feltehetően ismét tudunk felhőtlen hazai képeket mutatni.

- * - * -

UPDATE: ma, 12 óra után egy dara- (graupel-) és hózáport hozó förgeteg haladt át Budapesten, amelyet a Terra műhold áthaladása pont lefényképezett:

A tájékozódás kedvéért a Balaton sarkát a bal alsó csücsökben hagytam, fent-középen a budapesti felhő (alakra és konvektív jellegében is a nyári zivatarfelhők rokona!), Budapest és a Balaton közt, Székesfehérvárnál egy hasonló, de kisebb felhő látható).

Tegnap, szerdán, csodálatos napsütést élvezhettek az Alpok lakói és az ott síelő turisták: Svácjtól a magyar határig, Bajorország déli hegyeitől az Adriáig derült volt az idő. Az Alpok gerincei és havas hegyoldalai vakító fehérben pompáztak.

(Forrás: NASA / ELTE - nagyobb felbontásért klikk a képre!)

A téli műholdképek értelmezésekor ezzel a "vakító fehérséggel" egy probléma van: mind a havas táj, mind a felhők ilyen színnek jelennek meg az olyan, valós színes kompozitokon, mint amilyen a fenti kép is. Ezeken a képeken pontosan azt a színvilágot látjuk, amelyet az emberi szem észlelne a műhold nézőpontjából. A felhőknek - pl. a kép délkeleti, jobb alsó sarkában, Szlovénia és Horvátország felett láthatóknak - a téli alacsony napmagasság miatt jellegzetes árnyékuk van az északi oldalukon. A földhöz simuló felhőket - a ködöt, felül, északon, Bajorországban - azonban ezzel a módszerrel nem különböztethetjük meg.

(Forrás: NASA / ELTE)

Ilyenkor az a megoldás, hogy a műhold által észlelt, de az emberi szemnek láthatatlan infravörös adatokat a szemünk által is látható színekre cseréljük. A fent látható, ún. hamis színes kompoziton például a havas táj vörös színben, míg a felhőzet fehérben látható: így könnyen megtalálhatjuk, hogy az Alpok mely völgyeit tölti ki a köd.

(Terra/MODIS; 2012. január 11.)

A tegnapi bejegyzésben egy születendő vulkáni sziget térségébe látogattunk, ha azonban egy már létrejött új vulkánt látogatunk meg a Vörös-tengerben.

(Forrás: NASA Earth Observation)

Első képünkön a Jemen nyugati partjai előtti szigetcsoport 2007. októberi felvétele látszik. A néhány kilométer kiterjedésű kopár szigetcsoport térségében nincs az űrből is észrevehető vulkáni aktivitás. 2011 végére azonban jelentősen megváltozik a helyzet.

(Forrás: NASA Earth Observation)

A második, 2011. december végén készült felvételen egy vulkán kitörési felhőjét látjuk, de az előző képpen összehasonlítva azt is észrevehetjük, hogy ez a vulkáni sziget új, négy éve a helyén még a tenger hullámzott!

Az új szigetet megteremtő vulkánkitörést videón is megtekinthetjük:

A Vörös-tengeren egyáltalán nem meglepő a vulkáni szigetek keletkezése, a többi környező sziget is így alakult ki. A tenger középvonalában egy ugyanolyan, az óceánok közepére jellemző hasadékvölgy húzódik, mint amilyent az Atlanti- vagy az Indiai-óceánon találunk.

(Forrás: sciencythoughts.blogspot.com)

A hasadékvölgy mentén folyamatosan érkezik a magma a Föld köpenyéből, tágítva az óceánt és helyenként szigeteket építve. Az új szigetecske tehát keletkezési folyamatait tekintve az atlanti-óceáni Izland rokona. A Vörös-tenger pedig - a folytatásában található északi Holt-tengerrel és a déli kelet-afrikai tólánccal - egy születőben levő óceán. Ha partjai évente néhány centiméterrel távolodnak egymástól, röpke százmillió év alatt olyan szélesre nyílhat, mint mai társai.

Tetszett a cikk? csatlakozz a blog Facebook-csoportjához.

Sok hónapja figyelik vulkanológusok és más földtudományi szakemberek az El Hierro (Kanári-szigetek) déli partjai előtt, a tenger mélyén zajló vulkánkitörést. Az erupció törmeléke és vegyi anyagai a tengert is megfestik olyannyira, hogy ez már a műholdas felvételeken is látható.

(Forrás: NASA)

A MODIS-rendszer 250 méter felbontású felvétele 150 x 100 kilométer területet mutat, El Hierro szigete mintegy 30 kilométer hosszúságú. A tenger alatti vulkán a sziget déli csücskétől kicsit délre található, innen indul a víz zöldes-türkizes festése, amelyet az áramlás keleti irányba sodor. A festést részben a vulkáni anyagok okozzák, de az így vízbe kerülő hamun és törmeléken a fitoplankton (egysejtű élőlények tömege) is jó táptalajra lel, a vulkántól távolabbi csóvát már nagyrészt ez festi meg. Az alábbi légifényképen látható, hogy a jelentősebb vulkáni aktivitás idején hogyan jut a hamu a pezsgő tengervíz tetejére a kitörés felett.

(Forrás: EPA / Daily Mail)

Maga a kitörés annyiban nem meglepő, hogy a teljes szigetcsoportot a forrópontos (a földköpenyben zajló koncentrált feláramláshoz kapcsolódó) vulkanizmus hozta létre. A Kanári szigetek nyugati tagjai a fiatalabbak, jelezve, hogy az Atlanti-óceán aljzatát hordozó kőzetlemez lassan távolodik az óceán középvonalában levő hátságtól, miközben a „forró pont” helyzete csak lassan változik.

 Az új vulkán a tenger alatt már több száz méternyit emelkedett. A felszínt elérve fejlődésében új szakasz nyílik, hiszen a hullámzás, a parti erózió nehezíti az épülését, a friss, még meleg kőzet szilárdsága nem akkora, mint a teljesen megszilárult bazalté. Az új szigetek keletkezésének „laboratóriumában”, Izland partjainál többször megfigyeltek már frissen keletkezett szigeteket, amelyeket az erős hullámzás gyorsan el is tüntetett.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz az oldal Facebook-csoportjához.