Műholdképek

Március végén már megjelennek térségünk űrfelvételein az első zöld színek. Bár a mezzőgazdasági területek túlnyomó részén még a talaj látszik, és az erdők rügyfakadása sem látható műhold-távlatból, az összkép kicsit mégis a zöld felé mozdul, miközben néhány helyen, így pl. e képen a Duna-Dráva közti baranyai háromszögben már megjelennek az első kizöldült táblák. Nem kell sok idő, 1-2 hét, és a tavasz űrperspektívából nézve is átveszi helyét a régióban.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 27. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

Amint arról az [origo] is beszámolt, a Karib-tengeri Antigua szigetén szerencsésen partot ért Rakonczay Gábor hosszútávú kenus, miután 60 nap alatt sikerrel átszelte az Atlanti óceánt.

Antigua a karibi szigetlánc ívétől keletre fekszik, az Atlanti-óceán felől érkezők számára nyilvánvaló első célpont. Az alábbi képre a kenu érkezésének valószínű vonalát is berajzoltam.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. március 25. Kiterjedése: 200 x 200 kilométer. Teljes felbontású, feliratok nélküli változatért klikk a képre!

A kenus a portugáliai Lagosból indult, kikötött a Kanári-szigeteken, majd innen egyhuzamban utazott át, két hónap alatt Antigua szigetéig.

A sárga vonal a légvonalban legrövidebb út Lagos és Antigua között, de Rakonczay a Kanári-szigeteket érintve, és feltehetően némiképp kerülő úton jutott el a célig (Google Earth).

Tegnapi képünk után most ismét tengeri ködöt mutatunk be: ezúttal az európai szárazföldet a Brit-szigettől elválasztó Csatornán (La Manche) északról, az Északi-tenger felől átáramló ködöt láthatjuk. A köd teljesen kitölti az Északi-tenger déli részét Belgiumtól a Temze-öbölig, majd egy kb. 20 kilométer szélességű sávban délre "folyik", hogy Normandia partjain "gellert kapva" a Csatorna-szigetek felé terjedjen tovább.

Forrás: Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 25. Kiterjedése: 625 x 625 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A nyugatra (balra) elterülő Északi-tengert és a kelet felé folytatódó Balti-tengert (a kép jobb alsó sarkánál) elválasztó Jütland-félszigeten és a keletebbre fekvő szigeteken fekvő Dánia északi részét és a kapcsolódó vizeket vékony köd borítja az alábbi felvételen. Északkeleten (jobbra fent) a Skandináv-félszigetet, Svédországot láthatjuk.

Dánia igen sík ország, legmagasabb pontja is csak 178 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé. A köd a legtöbb helyen a vízen terjed, és a partvonalakat élet határral jelöli meg, itt azonban, nyugatról keletre terjedve "átcsap" a Jütland-félszigeten, és sűrű réteget alkot a dán szigetek és Svédország közti Skagerrak-tengerszorosban.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 23. Kiterjedése: 375 x 375 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A tavaszi napéjegyenlőség fontos dátum az északi vidékek számára: a nyári évad kezdetével nagyon gyorsan hosszabbodnak a nappalok. Bár a norvég partvidéket az Észak-Atlanti tengeráramlás relatíve melegen és nagyrészt fagymentesen tartja, a parttól távolabb még most is a hó uralja a skandináv hegyvidéket. Ebben a havas háttérben láthatjuk Norvégia két gyönyörű flordját, a leghosszabb Sogne-fjordot (a kép felső részén), délebbre pedig a Hardanger-fjordot.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 23. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A Skandináv-félszigetet a mintegy 15 ezer éve véget ért utolsó jégkorszak idején vastag belföldi jégtakaró fedte, amelynek súlya a kőzetlemezt mintegy "benyomta" az alatta elhelyezkedő, képlékenyebb, olvadt asztenoszférába. A jég már több mint tízezer éve elolvadt, de az egyensúly még nem állt helyre, a félsziget ma is emelkedőben van - és a korábbi völgyek egy részének alját még mindig a tenger uralja: ezek a fjordok.

A télen rendszeresen befagyó, korábban idén is jéggel borított Azovi-tengeren már az elmúlt héten megkezdődött az olvadás, amely igazán a napokban vált látványossá. A Fekete-tenger óriási öbleként is felfogható beltenger nyugati és északkeleti részén még összefüggő a jégpáncél, középen már megjelent a jégmentes vízfelület, amelybe főleg keletről több kilométeres jégtáblák szakadnak. Eközben a tenger nyugati felén, a Krím partjai mentén még összefüggő jégfelületen is egyre több jele van az aprózódásnak és olvadásnak; a majdani, pár nap múlva bekövetkező szétesés szakadási vonalai már megjelentek.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 19. Kiterjedése: 375 x 375 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

a

Már a tegnapi bejegyzés utolsó képén is gyanús volt, hogy az Etna csúcsát körülvevő hósapka egy része eltűnt vagy takarásba került. Mára lényegesen alábbhagyott a vasárnap reggeli kitörési aktivitás, a hegy csúcsa körül csak ritka füstöt látni, így a felszíni alakzatok tisztán megfigyelhetők a műholdképen.

Elolvadt vagy bekormozódott z Etna hósapkájának kelet-délkeleti szegmense? Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 19. Kiterjedése: 125 x 125 kilométer.

A kép tanulsága szerint a csúcstól kelet-délkeleti irányban egy mintegy harminc fok szélességű szegmensben nem látjuk a hegyet körülvevő hósapkát. A tegnapi felvétel szerint a felhők erre az irányba távoztak a hegytől, tehát valószínűleg hamuszórás takarta be a havat, de az sem kizárt, hogy a hósapka egy része el is olvadt. Az utóbbi eset azért kevésbé valószínű, mert akkor a tengerben a part mentén az emiatt megduzzadt patakok hordalékának meg kellett volna jelennie. Egy ilyen torkolatban látható is a víz megfestése a hegytől északkeletre, ez szintén kapcsolódhat a kitöréshez (több sötét folt is látható a havas hegyoldalon), de a teljes hiányzó hótömeg hatása nagyobb lenne.

Az Etnaguide 2. webkamera felvételén a csúcs bal oldalán láthatunk egy ilyen sötét foltot a hósapkán.

Az Etnaguide 4. kamerája délről, Catania felől mutatja a hegyet: a csúcstól jobbra látható a feltehetően behamuzott lejtő.

Vasárnap reggel ismét látványos kitörést produkált az Etna. A szicíliai tűzhányó gyakorlatilag állandóan működik, azonban időről időre hirtelen megnő az aktivitása, e látványos kitörési jeleségeket paroxizmusnak, paroximális kitörésnek nevezzük - a vasárnap reggeli volt az ilyenek közül idén a negyedik.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 18. 10:11 perc (helyi idő). Kiterjedése: 137 x 137 kilométer.

Első felvételünk helyi és budapesti idő szerint 10 óra után készült, a tűzhányó csúcsától keleti irányban (jobbra) hatalmas felhő halad, amelynek látványos árnyéka a felhő északi oldalán látszik (a felvétel nincs teljesen északi irányba tájékozva). A felhőt a vulkáni kitörés anyagán kicsapódó vízpára alkotja, ez tehát egy "normális" felhő, amely azonban nem jött volna létre a kitörés nélkül (lásd az alábbi képen).

A vulkáni kitörés anyagán kicsapódó fehér (víz)felhő (Forrás: Reuters / Antonio Parrinello)

A paroxizmus alig néhány órán át tartott, a röviddel 2 óra előtti felvételen a vulkán csúcsa körül már csak a keleti irányba távozó füst látszik. Hogy a vulkán hósapkája olvadt el a kitörés irányában, vagy csak a füstfelő takarja el (utóbbi a valószínűbb), az a felvételről nem dönthető el.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 18. 13:49 perc (helyi idő). Kiterjedése: 137 x 137 kilométer.

Az igazi tavaszi meleg megérkeztével a hó a Kárpát-medencében a magasabb hegyekbe szorult vissza: a hóhatar a felvétel tanulsága szerint az Északi-Kárpátokban 1000 méteren, míg Erdélyben 800 méteren található, és a meleg időben napról napra emelkedik.

A medencét körülölelő havas hegykoszorú szép látványa mellett ilyenkor a tavaszi, hóolvadásos árvizekre felkészülést is segítik a műholdas felvételek. A hóban tárolt vízkészlet adatait a hóborította területek kiterjedése és magassága alapján számítják ki: a számok alapján pusztán az olvadás előtt álló hómennyiség nem indokol rendkívüli árvizet, készültséget.

Forrás: Aqua/MODIS, NASA, 2012. március 17. Kiterjedése: 800 x 550 kilométer. Nagyobb felbontásért klikk a képre!

A pár hete felbocsátott első magyar műhold, a MaSat-1 eddig titokban tartott műszerét ma jelentette be a műholdas projekt honlapja: az aprócska műholdon egy néhány grammos kamera is kering a Föld körül. Ez rögtön több jelentőséget kölcsönöz a műhold helyzetstabilizátorának: lehetőség nyílik többé-kevésbé irányított műholdképek elkészítésére.

A MaSat-1 egyik első felvétele, 2012. március 9-én készült.

A műhold képátviteli rendszerét már korábban tesztelték: egy, a Földről felvitt képfile-t rádiózott le az űreszköz a vevőállomásoknak. Most kiderült, hogy a képátviteli rendszer nemcsak próbaként, hanem éles eszközként került a műholdra: ezzel továbbítják a Földre az első magyar műholdas felvételeket. Gratulálunk a fejlesztő-csapatnak!

Ukrajna déli részén, a Krím-félsziget térségében egyre több helyen olvad el a hó, de még mindig sok jele van a hidegnek, a fagynak. A félsziget legdélebbi részén emelkedő 1500 méter magas hegyvonulatokon még a hó az úr, a Krím keleti (jobb) partjainál fekvő Azovi-tenger jege pedig épp csak elkezdett feltöredezni, de épp a krími partnál még több tíz kilométeres kiterjedésben egyben van. A félszigettől nyugatra is mindenütt befagyva várják az enyhülést a Fekete-tenger parti lagúnái.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 13. Kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A felvétel érdekeségei még a Krím "nyakánál látható színes, sós tavak, és északabbra, a helyenként még mindig havas vidékkel körülvett, befagyott víztárolók a Dnyeper folyón.

Miközben a tavaszodó vidékek és a tengeri fitoplankton változatos színvilágot ad mai felvételünknek, a tenger és részben a szárazföld felett vékony, néhány, illetve néhány tíz méter vastag ködfoltok teszik azt különlegessé.

A képen a francia partvidék egy részét, Normandia tájait, és nyugaton (a kép bal oldalán) az Egyesült Királysághoz tartozó Jersey szigetét láthatjuk. Két jellegzetes tölcsértorkolat tagolja a partot: jobbra fent a Szajna, alul-középen pedig a Séline éri el a tengert. A fehér foltokban látható köd igen vékony: a legtöbb helyen épp csak "tapad" a partra, míg a kép bal szélénél ki is lép oda. A Szajna-torkolattól délre egy másik szárazföldi ködfolt pedig szépen kirajzolja egy alacsony dombvonulat nyugati peremét.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 12. Kiterjedése: 250 x 250 kilométer. Teljes felbontású változatért klikk a képre!

Ezer kilométert jóval meghaladó hosszúságban és mintegy 4-500 kilométer szélességben nyúlik el Nyugat-Európa felett az a záródó (okklúziós) front, amely az előrejelzések szerint csütörtökön éri el hazánkat és pár fokos melegedést fog okozni. A front egy óriási mérsékelt övi ciklon felhőzetéhez tartozik, ilyenek heti-kétheti rendszerességgel szoktak térségünkbe érkezni, a mostani kompakt felhőzet azonban ritka. A ciklon középpontja Izlandtól (bőven a kép északi, felső végén túl) valamivel északra helyezkedik el.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 7. Kiterjedése: 1750 x 1750 kilométer. Feliratok nélküli, nagyobb felbontású változatért klikk a képre!

A záródó front egy melegfrontból, és az azt utolérő, gyorsabb hidegfrontból áll. Esetünkben a hidegfront csak a Brit-sziget térségében és attól északra észlelhető, az Alpok irányába tartó déli szárnyon a melegfront a domináns, ezért is hoz nekünk melegedést. A melegfront érkező oldalán (a képen a felhősáv jobb és alsó peremén) fátyolhelhőzet jelenik meg először, ez vastagszik folyamatosan, amíg a csapadékot hozó esőrétegfelhők meg nem jelennék és át nem haladnak. A hidegfront hátoldalán, az Atlanti-óceán felett és az Ír-sziget térségében a ciklon hidegszektorának jellegzetes gomolyfelhőit látjuk.

Miközben a Kárpát-medence középső és nyugati részein elolvadt a hó, Erdély nagy része még fehér lepel alatt van. Nemcsak a Kárpátok gerinceit és a Bihar csúcsait, de az Erdélyi-medence legnagyobb részét még a hó uralja. A felvételen az is látszik, hogy az olvadás ide nyugatról, a Maros völgyén keresztül érkezik, és a folyóvölgyek mentén halad északkeletre és felfelé.

Forrás: Terra/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. március 4. Kiterjedése: 400 x 400 kilométer. Feliratok nélküli teljes felbontásért klikk a képre!

A tavaszi meleg nyomán hazánkban szinte teljesen elolvadt a hó: az Északi-középhegység legmagasabb csúcsai mellett már csak az Alföld legészakabbi részén, a beregi síkon találjuk a téli csapadék maradványait. A korábbi vastag hóborítás nem múlt el nyomtalanul a Dél-Alföldön sem: a Körös-Maros közén és délebbre, a Bánságban nemcsak a sötétebb talaj, de az olvadás miatti víztelítettség miatt láthatjuk sötétebb színekben a tájat, amelyen a világosabb foltok a településeket jelentik. A Tisza-tó nyílt állóvízi felületeit helyenként még vékony jég borítja.

Forrás: Terra/MODIS, NASA, 2012. március 3. Kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Feliratok nélküli teljes felbontásért klikk a képre!

A Balaton jege elolvadt, a tó vizén már csak a fitoplankton elterjedése okozta színkülönbségek látszanak.

A fenti kép balatoni kivágata teljes felbontásban.

A hét közepén csodálatos felhőtlen idő uralkodott kontinensünk délnyugati részén. Műholdképünk a Pireneusok havas hegyvonulatát és annak északi, franciaországi előterét mutatja. A francia-spanyol határon húzódó magashegység a felvétel déli (alsó) részén látszik, északnyugaton (balra fent) a Garonne jellegzetes tölcsértorkolatát, északkeleten (jobbra fent) Auvergne kialudt vulkánjainak jellegzetes szerkezetét a csúcsaikat fedő hó teszi láthatóvá.

Forrás: Aqua/MODIS, ELTE műholdvevő állomás, Kern Anikó, 2012. február 29. Kiterjedése: 500 x 500 kilométer. Teljes felbontásért klikk a képre!

A Pireneusok nyugati (bal oldali) végénél erdő- és bozóttüzek füstjét is felfedezhetjük (alsó kép).

Nagyítás az előző képről: erdő- és bozóttüzek füstje a Pireneusok nyugati vonulatai felett.